Mi az a történelmi volatilitás?

A történelmi volatilitás a hozamok időbeli szórásának statisztikai mérőszáma egy adott értékpapír vagy piaci index esetében. Általában ezt a mérőszámot úgy számítják ki, hogy kiszámítják a pénzügyi eszköz átlagos árfolyamától való átlagos eltérést egy bizonyos időszak alatt. A historikus volatilitás kiszámításának legelterjedtebb, bár nem az egyetlen módszere a szórás használata. Minél kockázatosabb az értékpapír, annál nagyobb a historikus volatilitás értéke. A kockázat azonban mindkét irányba - bullish és bearish - elmozdul, így ez nem mindig negatív dolog.

A történelmi volatilitás - bár erre is használható - nem közvetlenül a veszteség esélyét értékeli. Azt azonban nyomon követi, hogy egy értékpapír árfolyama mennyire tér el az átlagértékétől.

A történelmi volatilitás a trendadó piacokon arra utal, hogy a kereskedett árak mennyire térnek el egy központi átlagtól, vagy mozgó átlagárfolyamtól. Így még akkor is, ha az árak időben gyorsan mozognak, egy erősen mozgó, mégis egyenletes piacnak minimális volatilitása lehet. Az értéke nem változik jelentősen napról napra, de az idő múlásával fokozatosan változik.

Ezt a mérőszámot általában az implikált volatilitással együtt használják annak értékelésére, hogy az opciók túlértékeltek vagy alulértékeltek. A kockázatértékelés minden formája alkalmazza a historikus volatilitást. A magas historikus volatilitású részvények jellemzően nagyobb kockázati toleranciát tesznek szükségessé. Továbbá a magas volatilitású piacok szélesebb stop-loss-szinteket és valószínűleg nagyobb marginkövetelményeket tesznek szükségessé.

A HV-t az opcióárazásokon kívül gyakran használják más technikai tanulmányok, például a Bollinger-sávok inputjaként is. A standard eltérésekkel mért volatilitás változásaira reagálva ezek a sávok összezsugorodnak, és egy központi átlag körül húzódnak.

Noha a volatilitás negatív konnotációval bír, sok kereskedő és befektető nagyobb hasznot húzhat, ha a volatilitás magas. Hiszen ha egy részvény vagy más befektetés nem mozog, akkor alacsony a volatilitása, de a tőkenyereség lehetősége is kicsi. Másrészt egy nagy volatilitású részvény vagy más befektetés jelentős nyereségpotenciált biztosíthat, jelentős költségek mellett. Ugyanilyen óriási a veszteségpotenciálja is. Minden üzletet tökéletesen időzítve kell végrehajtani, és még egy helyes piaci hívás is veszteséggel járhat, ha az értékpapír hatalmas árfolyam-ingadozásai stop-loss vagy margin call-t váltanak ki.

A volatilitási szinteknek tehát valahol középen kell elhelyezkedniük, ami piacról piacra, sőt részvényről részvényre ingadozik. A hasonló értékpapírok összehasonlítása segíthet eldönteni, hogy a volatilitás milyen mértékű volatilitás tekinthető normálisnak.

A historikus volatilitásról beszélve is fontos tényező, hogy ellenőrizzük a historikus csúcs- és mélypontokat. Ennek segítségével egy kereskedő megállapíthatja, hogy mi volt egy eszköz korábbi legmagasabb és legalacsonyabb árfolyama, és így könnyebben eldöntheti, hogy valami jó befektetés-e. Különösen korrekciók után a kereskedőnek jobb elképzelése lehet arról, hogy merre mehet az árfolyam, ha visszatér legalább arra a pontra, ahol elkezdett esni.