Mik a kriptoháborúk
Kriptó haladóknak
Egyéb cikkek
A kriptoháborúk nem hivatalos elnevezése az USA és a szövetséges kormányok azon kísérleteinek, hogy korlátozzák a nyilvánosság és a külföld hozzáférését az erős kriptográfiához, hogy elkerüljék a nemzeti hírszerző ügynökségek általi dekódolást.
Ezek a lépések célja egyértelmű: senki és egyetlen nemzet sem támaszkodhat olyan titkosítási módszerekre, amelyeket a nemzeti kémszervezetek nem tudnak feltörni. Ennek eredményeként senki sem lenne biztonságban az olyan ügynökségek, mint az NSA, a CIA vagy az FBI szaglászásától. Ez az állapot a történelem egy nehéz időszakából, a hidegháborúból ered. Egyrészt a nyugati blokk célja az volt, hogy megvédje kommunikációját, és megakadályozza, hogy a keleti blokk robusztus titkosítási technológiához jusson. Másrészt ők is ugyanerre vágytak. Mindkét tábor egyszerre igyekezett kémkedni egymás után, és keresték a rendszereik feltörésére alkalmas módszereket. Ez a körülmény szokatlan válaszokat váltott ki.
Az első kriptoháború során, az 1990-es években a magánélet védelmezői és a biztonsági szakértők harcoltak a széles körű amerikai kriptográfiai exportellenőrzés és a titkosítás célzott gyengítése ellen. A konfliktus kimenetele elsősorban a titkosítási technikák növekvő használatáért és elérhetőségéért, valamint az e-kereskedelem globális elterjedéséért tehető felelőssé. Steven Levy, a Newsweek korábbi vezető technológiai tudósítója, aki 2001-ben szó szerint könyvet írt az első kriptoháborúról, öt szóban foglalta össze a végeredményt: "a nyilvános kriptográfia a barátunk volt", utalva arra, hogy az amerikai kormány álláspontja eltolódott attól, hogy a kriptográfiát kizárólag a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyként tekintse.
A 2013-as Snowden-nyilatkozatokkal a világot egy második kriptoháborúba sodorta, amely a mai napig tart. Az aktuális vitatéma az, hogy a kormányzati szervek korlátlanul hozzáférjenek-e a kommunikációs adatokhoz, és képesek legyenek-e feloldani a személyes elektronikus eszközöket.
Egyfajta kriptoháborúhoz sorolhatjuk a kormányok azon erőfeszítéseit, hogy az olyan alkalmazásokat, mint a WhatsApp és a Telegram, dekódolttá tegyék, hogy hozzáférhessenek a beszélgetésekhez. A WhatsApp például végponttól végpontig titkosítással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy egyetlen harmadik fél (még a kormány sem) nem tudja elolvasni vagy hozzáférni.
